1. |
Fióka
03:06
|
|||
|
Fióka
A sínen lassan csúszol végig,
Hasadban porlepte törmelék tenyészik.
Kulcsra zárt érzések betintázott könnye,
Egy félig érett ember félig igaz gyöngye.
Mennyi gondolatot dobtam neked,
Mondván: nekem nem kell, tessék, egyed!
S ilyenkor éhesen ásítva elő siklasz,
majd záraddal gúnyosan rám kacsintasz.
Félbetört versek, elhagyott dalok,
füstszínű papíron tüzes gondolatok,
Hogyan látnám ma magam bennetek?
Tíz év alatt lett dal belőletek?
Zümmögő, verdeső kis méhek,
hogy lett a kezdeti ötlet-mézből méreg?
hidakat égető láz-álomképek
Soraitok közé ma még beférek?
Félbetört versek, elhagyott dalok,
füstszínű papíron tüzes gondolatok,
Hogyan látnám ma magam bennetek?
Tíz év alatt lett dal belőletek?
Tíz év alatt…
Húsz év alatt…
száz év alatt lett dal belőletek?
|
||||
2. |
Életutak
02:16
|
|||
|
Életutak
Szisszen az ajtó, s a fiú belép,
Bőröndjét húzva mutatja jegyét.
S míg a kötött pályán végig halad,
nézi a hömpölygő utastársakat.
Fiú és lány kéz a kézben,
S a gyűrű már ott van a fiú zsebében.
Tárgyalni küldött öltönyös úr,
Táskájában női dobozka lapul
(Nézd, hogy szálnak az életek)
Látod a szárnyrakelt életeket?
(Mind-mind ír egy nevet.)
Mind-mind ezüsttel firkálja az eget.
(S ő tudja,)
S csak az ismeri az életvonalakat,
(Mi lesz…)
aki felszippantotta fenn a csíkokat.
Albérletre gyűjtő diplomás lány,
Kinn babysitter, vagy pincér lesz talán.
Egy öreg bácsi, a fiához készül,
Végre lesz unokám, a menyem épp szül!
És átlagos ruhában ott egy férfi,
A torkában gyűlő gombócot érzi.
Fél nagyon, de esküt tett, hogy megteszi,
A húrik gondolata majd felvértezi.
(Nézd, hogy szálnak az életek)
Látod a szárnyrakelt életeket?
(Mind-mind ír egy nevet.)
Mind-mind ezüsttel firkálja az eget.
(S ő tudja,)
S csak az ismeri az életvonalakat,
(Mi lesz…)
aki felszippantotta fenn a csíkokat.
|
||||
3. |
Szerda
03:49
|
|||
|
Szerda
Csengőhang tépi az álom vásznát,
Rád keni a nap az új nap mázát.
Percekre alkudnál, de nem lehet,
Reggelre törli a szemed a tenyered.
Napok romjait sepregeted,
A szőnyeg alatt tán nem foglal helyet.
S bár arrébb tolnád a dolgodat,
De a túlórák közül pereg a vakolat.
Messze már a kezdet, messze még a vég,
Ujjaid közt elfolyik az időfolyadék.
A hét napnyi életből kettőt már feléltél,
Sok mindent próbáltál, de még többet féltél.
S a tükrödet faggatod:
A hitet, mit más rád aggatott,
melyik oltárnál vesztetted el?
S feltámasztja majd a reggel?
Kínáltak korbáccsal, kaláccsal,
Dacoltál paranccsal, jótanáccsal,
Elbújtál, Sírtál, időt kértél,
Mit húzáskor mindig túlfeszítettél.
Lehettél volna tűzoltó, katona,
De elszaladt veled az álmok mozdonya.
Most sínen vagy, de félsz a szellemektől,
S egyre visszább veszel a lendületből.
Messze már a kezdet, messze még a vég,
Ujjaid közt elfolyik az időfolyadék.
A hét napnyi életből kettőt már feléltél,
Sok mindent próbáltál, de még többet féltél.
S a tükrödet faggatod:
A hitet, mit más rád aggatott,
melyik oltárnál vesztetted el?
S feltámasztja majd a reggel?
|
||||
4. |
Szójáték
03:49
|
|||
|
Szójáték
Bújócskázik az idő a vadonban,
A múlt s a jövő egymást hajtja a hangodban.
S ahogy szaladnak magok hullnak a markukból,
S szóvirágok nyílnak lábnyomukból.
Kelyhükből csábító illatok szállnak,
Ezüst cseppekkel áztatva a szádat.
De a reményt beissza a félelem,
S a döntés megalvad a nyelveden.
Kanyargó érzések,
úttalan kérdések,
Hol veszett el a sárga kő?
Smaragd a szerelem,
Piros a félelem.
A léggömböt merre fújja az idő?
Kanyargó érzések,
úttalan kérdések,
Hol veszett el a sárga kő?
Smaragd a szerelem,
Piros a félelem.
A léggömböt merre fújja az idő?
Hangodban érzések fogócskáznak,
De a bizonytalanságban bőrig áznak.
Hagyd hogy vizes ruhájuk lecseréljem,
S testük tűzből nőtt dalokban égjen.
Kanyargó érzések,
úttalan kérdések,
Hol veszett el a sárga kő?
Smaragd a szerelem,
Piros a félelem.
A léggömböt merre fújja az idő?
Kanyargó érzések,
úttalan kérdések,
Hol veszett el a sárga kő?
Smaragd a szerelem,
Piros a félelem.
A léggömböt merre fújja az idő?
|
||||
5. |
Kaleidoszkóp
03:07
|
|||
|
Kaleidoszkóp
Lemállott rólam elnyűtt téli álmom,
S minden szem megtorpan cifra új ruhámon.
Szavaid szőttem össze színes szövetnek,
S mosolyaid rajta hímzésként tekerednek.
S mellemet simítva úgy hordalak,
Mint a habot hordja az éneklő patak.
Elalszik bennem a gond, mint gyermek a mesénél,
Mikor megpihenek végre szíved mély öblénél.
S addig itatsz fej csavaró tüzes vizeddel,
Míg szédületbe vezetsz beszédes kezeddel.
S vigyázva úgy tartasz a semmi fölött,
Ahogy a sír óvja a belé zárt rögöt.
Mint forró citromos teától téli estén,
Úgy vidulok fel tükröd fanyar görbületén.
S pengéink cseréljük, mint bank a régi pénzt,
De te minden viccben megleled a félig igaz részt.
De ne félj, hisz már úgy lényembe zártalak,
Ahogy a vizet rejti el a sivatag.
|
||||
6. |
Kőbe vésett tévedés
03:15
|
|||
|
Kőbe vésett tévedés
Lány:
Miért jöttél? Nem vártalak.
Fiú:
- Erre jártam, s megláttalak.
Fáradt vagyok. Leülhetek?
Bocs, hogy eddig kerültelek.
Lány:
- Ülj le, kérlek! Úgyis megyek,
inkább, minthogy veled legyek.
Ne nézz így rám, nem érdekel,
számomra te nem létezel.
Együtt:
Elmaradó ébredést,
kőbe vésett tévedést
rejtenek a fenyvesek,
feltűnően csendesek.
Lány:
- Ahogy én se, te sem vagy itt,
hiszen bennünk senki se hitt.
Nincsen nevünk, nincs életünk,
minden napot csak képzelünk.
Együtt:
Elmaradó ébredést,
kőbe vésett tévedést
rejtenek a fenyvesek,
feltűnően csendesek.
Együtt:
Újabb esélyt hiába kap,
másnap reggel lemegy a nap.
Üres a park, üres a pad,
mindig így volt, így is marad.
|
||||
7. |
Hallgatás állomás
03:47
|
|||
|
Hallgatás állomás
Elindulsz, csak állok a biztonsági sávon,
ruhámat rántva visszahúz a gyávaságom.
S benn szakad a túlfeszített vallomás,
Te távolodsz, s itt alagút lesz az állomás.
„az ajtók záródnak”, csak állok a peronon
A tömegben egyre az ürességet foltozom.
Arcomba kacag a metróhuzat,
Pedig megvan már a szó, mely betömné a lyukat.
Jól ismerjük már egymás mozdulatait,
félszavakból is összerakjuk a másik mondatait.
A lényeget mégis elhallgatjuk,
Az ajtó bezárult, beszélnék, , de késő,
Lelkemet mélyben hagyva visz a mozgólépcső.
Ott marad a széken, s egyre azt várja,
Tán jön egy másik metró, s ajtaját kitárja.
Jól ismerjük már egymás mozdulatait,
félszavakból is összerakjuk a másik mondatait.
A lényeget mégis elhallgatjuk,
Mert így magunk elől is eltitkolhatjuk.
|
||||
8. |
Együtt
03:46
|
|||
|
Együtt
Mikor még a szelet is befognád könnyedén,
S messze szállnál szíved szekerén,
Te vagy minden sarkon az útjelző,
Papírsárkányomhoz a szellő.
Mikor a reggelt a köd lassan megeszi,
S a gondok olaja szemed szennyezi,
Én leszek minden rosszadhoz az akasztó,
Szét tört idődhöz a ragasztó.
A húrok mik bennünk feszülnek,
A hangok mik rajtuk pendülnek,
Csak együtt alkotnak dallamot.
A szavak mik a nyelvünkön ülnek,
A képek, mik táncra perdülnek,
Csak együtt alkotnak dallamot.
Mikor a holdból egyre kevesebb látszik,
S fejünkben a félelem fogócskát játszik,
Mi leszünk egymás korlátjához a lépcső,
A felkavart vegyszerekhez a kémcső.
A húrok mik bennünk feszülnek,
A hangok mik rajtuk pendülnek,
Csak együtt alkotnak dallamot.
A szavak mik a nyelvünkön ülnek,
A képek, mik táncra perdülnek,
Csak együtt alkotnak dallamot.
|
||||
9. |
Szerda reprise
00:45
|
|||
10. |
Keresztelő
03:47
|
|||
|
Keresztelő
Zörren a retesz templomunk kapuján,
Itt jönnek, sorban, egymásután.
Reszketve állják körbe a medencét,
Ki-ki várja a maga keresztjét.
Ítéletet várnak, elrendelést,
Egy papírlapra vetett küldetést.
Paradicsomi nyár telik csak tőlük,
Vagy örökzöldszínű lesz a jövőjük?
Látod, ők itt a gyermekeink!
Kihordtam őket, s most ők hordják terheink.
Rád hasonlítanak, mert bennük élsz,
Sorokba bújva, hallhatatlanul üldögélsz.
Fogadd el őket, úgy ahogy vannak!
Téged visszasíró gyerekhangnak.
Tudom, nem így képzelted anyaságodat,
Most mégis add hamunkkal áldásodat!
Látod, ők itt a gyermekeink!
Kihordtam őket, s most ők hordják terheink.
Rád hasonlítanak, mert bennük élsz,
Sorokba bújva, hallhatatlanul üldögélsz.
|
||||
11. |
Tájékozatlan szerelem
03:35
|
|||
|
Tájékozatlan szerelem
Kélyesen kezembe simulsz,
S míg ujjaim gombjaidon járnak, kivirulsz.
Mert testedet mindig mint áramütés járja át,
Hogy megtervezd szerelmünk útvonalát.
Édes izgalmakat sejtetsz,
Ahogy lebbented ruhád, s új útra vezetsz.
Térdeid mint kilométerkövek villannak,
S halk parancsaid nyugalomba ringatnak.
Én tudom, ki géppel száll fölé annak térkép e táj,
De nekem ő jelenti az életet: E száz hangú szeráj.
Mond mit ér az eszem,
nélküled, drága GPS-em?
Hisz tájékozódni már rég nem tudok,
S így mindig magammal viszlek, ha útnak indulok.
Nyílként szállsz a végtelenbe,
Mert olykor én vezetlek az ismeretlenbe.
S ilyenkor kapcsolatunk krízishez vezet,
De sok munkával szerelmünk újra tervezed.
Én tudom, ki géppel száll fölé annak térkép e táj,
De nekem ő jelenti az életet: E száz hangú szeráj.
Mond mit ér az eszem,
nélküled, drága GPS-em?
Hisz tájékozódni már rég nem tudok,
S így mindig magammal viszlek, ha útnak indulok.
|
||||
12. |
Kicsöngetésig
04:10
|
|||
|
Kicsöngetésig
Elmesélem, mi történt ma velem,
Merre hajóztam a napközi tengeren.
S a szülők sirályként felrikoltanak,
Hogy a fészekből megint elraboltalak.
Felfedeztem ma is kopár szigeteket,
s láttam hívogatva intő szirteket.
S te ki jól tudod mi hajtja vitorlám,
Velem evezel, míg meglelem szélcsatornám.
S ahogy befutok az este öblébe,
Horgonyt kötök a telefon kötélre.
0 6 30 9 54…
Még ki se csöngött… de bárcsak felvennéd!
Gyűrűzve a hiánnyal száll az étermadár.
S ahogy egyre messzebb száll, rád tágul a láthatár.
Elmesélném, mi történt ma velem,
De zátonyra futnánk a semmiségeken.
S bár nekem te vagy most is a jelzőfény,
De ami rég kikötő volt, most csak karantén.
S ahogy befutok az este öblébe,
Horgonyt kötök az emlékek végére.
0 6 30 9 54…
Jó lenne felhívni, de a végén felvennéd!
Gyűrűzve a hiánnyal száll az emlékmadár.
S ahogy egyre messzebb száll, rád tágul a láthatár.
|
||||
13. |
Édes kettesben
02:25
|
|||
|
Édes kettesben
Isten halott mondta nietsche
Nem lettünk okosabbak így se
Az a baj hogy nem kiáltunk
Pedig a nem hívőkkel szembe kiáltunk
Megingottak az érvelések
De nem használtak az érverések
se a hát se semmi nem segít
Hát ébredjünk fel már az Istenit
A szent tehén és a hentes
Kettes, édes kettesben
A szent tehén és a hentes
Kedves, legyél vele kedves
Mi nem nézünk fel és ő nem néz le
Hát legalább mi néznénk előre
Mert a mult már messze s a jövő a jó
A dunán is utazik még tankhajó
Haló, haló! Van-e ott valaki?
A telefon társaság odafen maradi
Nem hiszem, hogy túl sok a hívás
minek is telefon: Igen ez szívás!
A szent tehén és a hentes
Kettes, édes kettesben
A szent tehén és a hentes
Kedves, legyél vele kedves
|
||||
14. |
Megszokott lázadó
04:49
|
|||
|
Megszokott lázadó
A mobilt többször kinyomom, lassan ébredek.
Míg kávét nem iszom, az agyam csak ténfereg.
A világsztrádán kanyargok, indexelek,
A facebook-on csekkolom újra az exemet.
Ébresztő kávé, s némi like-olás,
a reggel így kezdődik, mert így szokás.
A buszt pont lekéstem, nem baj, félreállok,
A füstöt szélbe szórva cigarettázok.
Több lábon állok, kicsit nagy a tömegvonzás,
Sok jó embernek kis helyen is megy a nyomorgás.
Sodort cigaretta, izzadt rúdon táncolás,
Utazni így kell, nálunk így szokás.
Lehetne másképp, mégse lázadok,
Mert mind ezt már ránk szárították a századok.
S bár azt mondom, kéne a változás,
De hogy lemossuk? Ráérünk még, itt nem szokás.
Végre beértem, ülök a gép előtt,
Adatbázishoz kerestek diplomás munkaerőt.
Más volt az álmom, de úgy nem fogok megélni,
itt legalább tudok youtube-ot nézni.
A célok helyett marad az alkalmazkodás,
Vagy nyugatra megyek, mert így szokás.
A dohánybolt után, irány a kocsma,
A panasz áradat pohárba fojtva.
Aztán a partyban valami lány testében
végre színesnek látszik szürkeségem.
Csak köszönésre jó a kézfogás,
Minden mást háttal kell, itt így szokás.
Lehetne másképp, mégse lázadok,
Mert mind ezt már ránk szárították a századok.
S bár azt mondom, kéne a változás,
De hogy lemossuk? Ráérünk még, itt nem szokás.
Kérded, mi lenne a megoldás?
Választ nem adok, itt nem szokás.
|
||||
15. |
Itt a vége, fuss el véle
04:02
|
|||
|
Itt a vége, fuss el véle
Isten veled, meghalt mesék hőse!
Életed a szabadság, s a mullt ütközője.
De a felperzselt remények földje helyett
A tengeren túl keresel új gyökeret.
Születésed még csillag hirdette,
De hangoddal már együtt érkezett a napkelte.
S mert az ébren álmodók elringattak,
Fel se tűnt, hogy a tényekből díszletet faragtak.
Bőröndben a múlttal, sorsoddal a kézben,
A jövőbe vissza szállsz a gépen.
A maszatos üveghegyek csak sirassanak!
Szabadság, téged választalak!
„Mindent elérsz, ha a próbákat kiállod”,
S az eredmény a célért a pusztába kiáltott.
S hiába gyűlik a sok kényszer képzettség,
Ha önbizalmad a végzet hegyébe vetették.
Bőröndben a múlttal, sorsoddal a kézben,
A jövőbe vissza szállsz a gépen.
A maszatos üveghegyek csak sirassanak!
Szabadság, téged választalak!
Boldogan éltél,
Míg fel nem nőttél.
|
||||
16. |
Holdvilág
04:23
|
|||
|
Holdvilág
Ezüst árkok halk árnyéka
Éjszakai fényjátéka
Felkelni majd elmerülni
A világot elkerülni.
Fenn a Hold ragyog vak hajnalon,
Sötétben nyugvó könnyű dallamon,
Felhő mögé bújva, egyedül.
Sápadt körben elgyötörve,
Vágyakozva mély gyönyörre,
Nőisége mögé bújva,
Újra, s újra megújulva.
A hold éjjel dalol, a hold éjjel dalol
Növekedik, csökken, gyarapodik, röppen
A hold éjjel dalol, a hold éjjel dalol
halvány arccal jár kel, Fényét lopva repül fel.
A napot lopja, úgy világít,
Fényt hazudik, megcsal, ámít,
Kering-forog körbe-körbe,
Az éjjelt mindig továbblökve.
Fenn a Hold ragyog vak hajnalon,
Sötétben nyugvó könnyű dallamon,
Felhő mögé bújva, egyedül.
Teljességnek látszó álmok,
Nyughatatlan változások,
Könnye csillagfénnyé hullik,
Vágya reggel széjjelfoszlik.
A hold hajnal dalol, a hold hajnal dalol,
Növekedik, csökken, gyarapodik, röppen
A hold hajnal dalol, a hold hajnal dalol,
halvány arccal jár kel, Fényét lopva repül fel.
Fenn a Hold ragyog vak hajnalon,
Sötétben nyugvó könnyű dallamon,
Felhő mögé bújva, egyedül.
A hold éjjel dalol, a hold éjjel dalol
Növekedik, csökken, gyarapodik, röppen
A hold éjjel dalol, a hold éjjel dalol
halvány arccal jár kel, Fényét lopva repül fel.
|
||||
17. |
||||
|
Akarsz még egy s mást este
Három az igazság, kettő a lényeg,
Vonzás és uralás az eredmények.
Hogy meddig tart a tartózkodás,
Önmagán és máson uralkodás.
Nem, nem adod senkinek az országbarackot,
Ez már a tiéd és meg is tartod.
Kell ez a hely, ami meleg és otthonos,
Az idő nem múlik, nem halad, nem folytonos.
Hé, hé, nézz ide,
Amit látsz, az ízlik-e?
És ha kell, ha akarsz még egy s mást este,
Ha izgatna egymás teste,
Felfaljuk egymást este még.
Nincs perc, nincs óra, nincs idő, se semmi,
Csak az van, amit ma még meg mersz tenni.
Meg az, amit nem, amit későbbre szánsz,
És persze az is, amit örökre bánsz.
Ketyeg a ketyegő, valami egyre múl,
Szétrombolt valamit a fizika piszkosul,
Lecsorog az akarat és indul az óra,
Nem vágy az agy se, a szív se a szóra.
Hé, hé, nézz ide,
Amit látsz, az ízlik-e?
És ha kell, ha akarsz még egy s mást este,
Ha izgatna egymás teste,
Felfaljuk egymást este még.
Akarnál egy s mást este,
Izgatna egy más teste…
Akarnál egy s mást este,
Izgatna egy más teste…
Akarnál egy s mást este,
Izgatna egy más teste…
Akarnál egy s mást este,
Izgatna egy más teste még...
Hé, hé, nézz ide,
Amit látsz, az ízlik-e?
És ha kell, ha akarsz még egy s mást este,
Ha izgatna egymás teste,
Felfaljuk egymást este még.
|
||||
Juhász Tomi Budapest, Hungary
If you like Szerda, you may also like:
Veneer (20th Anniversary Deluxe Edition)
by José González
featured on Bandcamp Radio Aug 29, 2023
go to album
Better By Now
by Brooke Annibale
The indie-pop artist reflects on love and anxiety on her latest album.
go to album
Our Blood Is Red
by Luke James Williams
Emotive acoustic balladry from this UK musician with heart on sleeve and hushed arrangements.
go to album
El Invento (Remix EP)
by José González
featured on Bandcamp Radio Mar 15, 2022
go to album
The new EP from Steve Gunn pairs the guitarist with Mdou Moctar, Circuit des Yeux, Bing & Ruth, and more for five evocative songs.
go to album
The St Buryan Sessions
by Sarah McQuaid
Recorded live at St Buryan Church, the latest from Sarah McQuaid is a showcase for the simple power of voice & guitar.
go to album
In Our Nature (Album)
by José González
featured on Bandcamp Radio Sep 21, 2021
go to album
