1. |
Bújdosik az árva madár
01:26
|
|
||
|
Bújdosik az árva madár.
Egyik ágról másikra száll.
Hát az olyan árva mint én,
mért ne bujdokolna szegény.
Elhagyom most szülő hazám.
Máshol talán szebb lesz a nyár.
Fészket ugyan ott nem lelek,
De félelem nélkül élhetek.
Megpróbáltok meggyűrűzni,
De így minket el fogtok űzni.
Ér-e annyit a hatalom,
hogy végül senki se maradjon?
Bújdosik az árva madár,
Nyugtalanul nyugatra száll.
Haza tér még egyszer talán,
Ha újra dalt, és magot talál.
|
||||
2. |
Szabadságdal
02:43
|
|
||
|
Szabad lettem!
Hogy egyszer ez is eljön, már nem is hittem.
S most ahogy a fuldoklót kimentik a vízből,
Nagyokat nyelek e nektár ízből.
Világra hoztak!
Már indulni akartam de szinte kidobtak.
S most ahogy először néz az újszülött,
Hitetlen ülök a levakolt ikonok között.
Hát szárnyaljon a dal, a sok nehéz év után!
Végre senkivel sem kell harcolnom ritmusán.
S ahogy belevetem magam a nagyvilágba,
A hideg valóság vizétől még kissé zihálva
Csak azt nem értem, mért érzem magam furán?
Mert most félek.
Hiszen sosem járt ki nekem a szabad élet.
S most ahogy a rovar az ablaknak koppanva,
Jövök rá, ha szabad vagy, nem mehetsz biztosra.
De ha úgy döntök,
Hogy a szabadság helyett inkább rabruhát öltök,
Nem sírhatok majd mint a fogoly a rács mögött,
Hogy két-három bilincsben ártatlan nyögök.
De ha szállhat még a dal a nyári nap alkonyán,
Mért játszanék akkor régi dalt az orgonán?
Tanulni kell, s nem dagonyázni a mocsárban,
Fejest ugrani a szabad nagyvilágba,
S ha kéne, majd a szabadság habja lesz koronám.
Lesz Koronám…
|
||||
3. |
Villamos
03:52
|
|
||
|
Az öreg utcán jár egy villamos,
Síne kopott, sok évszázados.
Multjából sose tanulva,
Körútját járja mindig újra.
Pedig néhány megállóját máshová tették,
Idegen tulajdonosok is adták, vették,
De az utasok végül mindig visszaszerezték.
Rózsás színe rég lepattogott,
Kosz lepi el az összes ablakot.
Mióta kilátni nem lehet,
Sorra szállnak le az emberek.
S a sofőr csak nyomja előre a kart,
Kit érdekel, hogy keletre, vagy nyugatra tart!
Hisz a fülke az övé, mindenki mást kizavart.
Ebben a kopott villamosban élünk.
Ha békén hagyjuk egymást, még el is férünk.
De mi egymás lábán taposunk,
S senki sem nézi, merre jár villamosunk.
Az emberek mind tülekednek,
De a megbízhatók leülhetnek.
S ha csak a lépcsőn tudsz megállni
Azt mondják „ne is akarj felszállni!”
S mert mind tudjuk, a határ a csillagokig ér,
Már csillagokkal fizetünk a bérleteinkért.
Pedig pótlóbuszt hozott ki új villamost ígért.
Ebben a kopott villamosban élünk.
Ha békén hagyjuk egymást, még el is férünk.
De mi egymás lábán taposunk,
senki sem nézi, merre jár villamosunk.
|
||||
4. |
Követ
03:51
|
|
||
|
Követ
A sarokasztalnál egy őszes úr,
Szemében szomorúság, arca fáradt.
A bánat véste rá a barázdákat.
Egy ital mellett sorsa feltárul.
Követként küldtek a külvilágba,
Szépséget, igazságot hozni,
Emberi sorsokat kibogozni,
Egységet ojtani a tömeges magányba.
De ahogy járom az utcát, a jövő térdig ér,
„Egy percet csak elvezetem, itt a hitttér.”
De lubickolni könnyebb, ha a láb leér,
Kit érdekel, hova jut, aki a partra kiér!
Hányszor jöttem már e földre,
Hittel testet töltve,
Hogy én leszek majd ki utat mutat,
S elvezetem majd a vakokat…
Voltam már költő, tudós, próféta,
Jövőt jelző rakéta,
De megkövezett követ lettem,
S így e kocsmában kikötöttem.
… Hát ja… Ez van! Ez már csak ilyen!
Itt az üzenet kicsi, az áru nagy,
S érzéki örömökkel kábít,
Foszlik Az óra, a perc számít,
A hétköznap el is árvulhat.
De ahogy járom az utcát, a jövő térdig ér,
„Egy percet csak elvezetem, itt a hitttér.”
De lubickolni könnyebb, ha a láb leér,
Kit érdekel, hova jut, aki a partra kiér!
Hányszor jöttem már e földre,
Hittel testet töltve,
Hogy én leszek majd ki utat mutat,
S elvezetem majd a vakokat…
Voltam már költő, tudós, próféta,
Jövőt jelző rakéta,
De megkövezett követ lettem,
S így e kocsmában kikötöttem.
Ha a kocsmában járva meglátod őt,
ki vigaszt hozott s most ő szorul vigaszra,
ülj le mellé, hívd meg egy italra,
Segíts feledni az eljárt időt!
|
||||
5. |
Sárkány mese
03:34
|
|
||
|
Egyszer volt hol nem volt,
mindig így kezdődik
És mindenki tudja, hogy hogyan végződik.
A sárkánynak csak játék,
repülve messze vinni őt,
családból kiszakítva, ki épp hogy felnőtt.
A várban csak várni
a legkisebb fiút
Majd próbák és győzelem, de a sárkánynak mi jut?
Elhagyottan áll már a kastély tornya.
De a sárkány még mindig óvja.
A királylány elment, a multról szépül a kép,
sebeibe csak a vasfogú gyógyítás tép.
Egyszer volt, másképp volt,
Mert a sárkány érezte,
Most e lány, s nem a fiú lesz a veszte.
Egy holdas éjszakán…
ez Csókba zárt titok
nyakláncra fűzve nem sebez a sárkányfog.
Egymáshoz kötve,
szélfútta papír sárkány,
oldódik a bizalom, megszökik a lány.
Elhagyottan áll már a kastély tornya.
De a sárkány még mindig óvja.
Drótnélküli a tánc, a remény nem elég.
szárnyába csak a vasfogú gyógyítás tép.
|
||||
6. |
SMS
04:02
|
|
||
|
Gyászruhába öltözik az ég,
megint egy elmúlt napot sirat.
Az utcákat járom mint hagyaték,
Mit a búcsú, s illatod átitat.
Harsog bennem az édes folyadék,
S így kívül-belül bőrig ázom,
Poharamból utolsó cseppként kilép
A szerelem, s hínárként mindent átfon.
Amint a felfakadt érzések kicsordulnak,
Az éter hálóján hozzád indulnak.
Szavak, mondatok, sorok,
A képernyőre vágyakat varázsolok.
De egy vallomásra 160 betű nem elég,
Így lesz sms-em egy szív-töredék.
Túlfeszített víztükör vagyok,
S te korbácsolod hullámaim.
Ha boldog vagy, tengerszemem felragyog,
S tombolva becéznek téged habjaim.
De a hely szorosában torlódnak a szavak,
Majd az írás elszáll, s a hiányod megmarad.
Szavak, mondatok, sorok,
A képernyőre vágyakat varázsolok.
De egy vallomásra 160 betű nem elég,
Így lesz sms-em egy szív-töredék.
|
||||
7. |
Papírhajó
04:39
|
|
||
|
Könnyek között vergődöm a múltban,
Megrepedt a fáradt boldogság,
Rettenetes erő van pár szóban,
Szomjazik a kéjes vad világ.
Törött tükrök álma porzik fájón,
A csóktól izzó szájon.
Halvány, gyönge papírhajó úszik a vízen,
Egy kívánságban téved el a szerelem,
A szellő árnya hamvas ősz mámorban vezekel,
A folyó, hová vezet el?
Őrült, lázas kapkodás a vérben,
Nyughatatlan bolond száguldás,
Álmatlanul éles hang a létben,
Megbolydul a józan vágyódás.
Tüzes szikrák pattannak a tájon,
A csóktól izzó szájon.
Halvány, gyönge papírhajó úszik a vízen,
Egy kívánságban téved el a szerelem,
A szellő árnya hamvas ősz mámorban vezekel,
A folyó, hová vezet el?
Halvány, gyönge papírhajó úszik a vízen,
Egy kívánságban téved el a szerelem,
A szellő árnya hamvas ősz mámorban vezekel,
A folyó, hová vezet el?
A Duna, hová vezet el?
A Tisza, hová vezet el?
A folyó, hová vezet el?
|
||||
8. |
Szigetlakó
03:15
|
|
||
|
A megállóban áll a lány.
Arca lehajtva, szeméből kristály
szilánkok hullnak alá.
Táskáját magához szorítja,
Ahogy a gátat a víz borítja
el az álom halál.
Nem rég egy kávézóban ült,
Mellette a fiú, aki a kihűlt
érzésekről beszélt.
S most itt áll, vár a villamosra,
S az érvet, hogy „jobb lesz így” elmossa
A kérdés, hogy mégis mért?
Mutasd meg ki vagy, emeld fel arcod!
Nem kell lakatlan szigeten laknod.
Dobj a tengerbe világ vevő palackot,
Jön majd egy hajó, mely elhozza barackod.
A villamos ablakán kinéz,
A telefonján a zene felidéz
hitet, reményt, emlékeket.
S mint színes gyöngyöket a cérnára,
Felfűzi holt álmait utoljára
az ablakra ír egy nevet.
Mutasd meg ki vagy, emeld fel arcod!
Nem kell lakatlan szigeten laknod.
Dobj a tengerbe világ vevő palackot,
Jön majd egy hajó, mely elhozza barackod.
|
||||
9. |
Szabadonfutó
04:21
|
|
||
|
Rozsdába fordult az aranykor,
Keresztjén a szó mint hideg szegek,
S a lét ízére szomjazol,
Míg a semmittevés betemet.
Védetlen korba jutottál,
De sosem erről álmodtál.
Parttalan sodródsz a tengeren,
S iránytűd a kényszertől ingatag,
Mert biztatnak szüntelen,
Hogy a döntések feltámasztanak.
Védetlen korba jutottál,
De sosem erről álmodtál.
Légy, ami voltál, légy újra szabad!
Dobd el a súlyokat, s csak szaladj!
Fuss ki az időből, s szakítsd le gombjaid,
Vesd le másoktól kapott elvárásaid.
Érezd a talpnyaló fű tüskéit,
Hallgasd a csikorgó kő meséit,
Lásd, ahogy minden visszafele halad,
S társként veled már csak a szél szalad.
Korlátolt utak, felfestett sávok,
Társaid élete sínen van már,
S húznak az elágazások,
De a döntésért a félelem az ár.
Védetlen korba jutottál,
De sosem erről álmodtál.
Légy, ami voltál, légy újra szabad!
Dobd el a súlyokat, s csak szaladj!
Fuss ki az időből, s szakítsd le gombjaid,
Vesd le másoktól kapott elvárásaid.
Érezd a talpnyaló fű tüskéit,
Hallgasd a csikorgó kő meséit,
Lásd, hogy minden visszafele halad,
S társként veled már csak a szél szalad.
|
||||
10. |
Für Elise
03:13
|
|
||
|
A távolból halk hangokat hoz felém a szél,
És mint délibáb játék, összeáll a dal.
Egy emlék szellemként feleszmél,
Ahogy a húrok táncolnak az ujjaiddal,
S a figurák úgy gördülnek, mint az esővíz.
Most te jutsz eszembe, Elise.
Mennyit játszottunk együtt, s egymással,
A dal-köntösbe bújtatott titkos mondatokkal,
Egymást feloldó fél-hangzással,
S a végén öncélú, hamis futamokkal.
S bár az öreg szívócskás sok mindent elvisz,
Még olykor eszembe jutsz, Elise.
A gitárban már alszik a sok hangod,
Mert ujjaid nem sétálnak útjain.
De ha egy dallam rezzenti ablakod,
Én hajózom ott a hang hullámain.
S e dal, remélem, örökre megőriz,
Mert rólad, s neked szól, Elise.
|
||||
11. |
Zeneráció
03:26
|
|
||
|
A hétköznapok ellen szert veszek,
Ma este Messziről jött ember leszek.
messzire megyek, a nyúlon túlra…
Indul a haverok pia partytúra.
Ütközzünk a találkozó szinten,
Míg várakozok, csobbanok a Jehova hitben.
Bocsi most nem tudok adakozni!
Gyerekek menjünk már alapozni!
Mi várhat rám az éjszakában?
a város itt lüktet a vénámban.
A munka, nélkülözés alhat holnapig,
A party a közmunka hajnalig.
A sokadik kocsma ma este már,
A huszadik lány végre vissza néz rám.
Gyere csináljunk manufaktúrát,
az X és Y faktorokból gúlát!
Szívjunk a búgócsigából nagyokat,
Lássunk a villamoson elefántokat,
Flasheljük együtt a gyűrűk urát,
Élvezze ki-ki a maga orgazmusát.
Mi várhat rám az éjszakában?
a város itt lüktet a vénámban.
A munka, nélkülözés alhat holnapig,
A party a közmunka hajnalig.
"Halló, halló… Itt El Marci!
Na szevasztok! Épp a Gozsduban rozsdulok,
A Liszten twistelek, aztán hozzátok futok!
Lement a nap, én vámpírrá változtam.
Megsemmisülnék a napfényes pátoszban!
Drakulálok… Híj, micsoda Nő - hehe!
Hajt a vér, a város ütőere.
És ha jól laktam, letöltök egy app-ot,
Ami mutatja, hogy jól hol hanyatlok!
Hanyat-homlok menekülök egy palackba
A napkelte elől… mi van benne barack?! Ja!
A dzsípí Eszem megáll - bulizni tudni kell,
Én vagyok a kvali-társam a siker.
Amikor eltörik az üveghold,
Marad a másnapi standby üzemmód... a standby üzemmód."
Party a közmunka…
Mi várhat rám az éjszakában?
a város itt lüktet a vénámban.
A munka, nélkülözés alhat holnapig,
A party a közmunka hajnalig.
Ébredéskor már ne is keress,
De itt a nevem, hogy facebook-on felvehess.
Like-olom majd ha egy szelfit kiteszel,
S ha még egy éjszaka az öledbe veszel.
|
||||
12. |
|
|||
Juhász Tomi Budapest, Hungary
If you like Profil, you may also like:
Veneer (20th Anniversary Deluxe Edition)
by José González
featured on Bandcamp Radio Aug 29, 2023
go to album
Seawheel
by David Lonton-Baxter
”Seawheel Acoustic” delivers captivating melodies and heartfelt lyrics in songs that are equal parts soothing and enchanting.
go to album
The debut album from Leeds-based artist Jake Whiskin is full of atmospheric Americana tinged with hard-hitting classic rock.
go to album
Better By Now
by Brooke Annibale
The indie-pop artist reflects on love and anxiety on her latest album.
go to album
Our Blood Is Red
by Luke James Williams
Emotive acoustic balladry from this UK musician with heart on sleeve and hushed arrangements.
go to album
El Invento (Remix EP)
by José González
featured on Bandcamp Radio Mar 15, 2022
go to album
The new EP from Steve Gunn pairs the guitarist with Mdou Moctar, Circuit des Yeux, Bing & Ruth, and more for five evocative songs.
go to album
